Most komolyan?

Egyre-másra olvasom a híreket, értesülök a világ történéseiről, és nem értem. Nem értem, hogy miért és hogyan jutottunk idáig. És félek attól, hogy hova vezet mindez. Olyan világban élünk, ahol egyre kevésbé lehet párbeszédet folytatni, hibázni tilos, és akkor sem bocsájtunk meg senkinek, ha őszintén bocsánatot kér. Az internet nem felejt, és ha valaki egyetlen egyszer rosszat szólt, akkor a világ kötelességének érzi, hogy tönkretegye őt örökre. Akkor is, ha 16 évesen szólta. Pedig a kamaszkor pont arról szól, hogy hibázzunk, hogy hülyeségeket csináljunk, és hogy megfelelő értékrenddel rendelkező felnőttekké váljunk azáltal, hogy tanulunk a hibáinkból. Az ember változik, formálódik, gondolkodik, tapasztal. Aki még 40 évesen is ugyanazt és ugyanúgy gondolja a világról, mint 16 évesen, az valamit nagyon elrontott az életében. És tegye fel a kezét, aki az internetet megelőző világban volt kamasz, és nem örül annak, hogy akkor még nem volt ott a mindent átszövő közösségi média, hogy megörökítse minden egyes ballépését és zavarbaejtő gondolatát. A mai tizenéveseket miért kezeljük felnőttekként? Miért nem hagyjuk, hogy hibázzanak? És miért kell minden áron tönkretenni mindenkit, aki csak a szeme elé került a nagyközönségnek? Még akkor is, ha egyáltalán semmi rosszat nem csinált, sőt, kifejezetten jót tett, nemes cselekedetet hajtott végre. Érthetetlenné vált számomra a világ.

Nézzük meg Carson King esetét. Carson King pusztán feltartott egy meccsen egy vicces transzparenst, hogy küldjenek neki pénzt sörre.

Az internet népe poénosnak találta a kérést, és Carson hamarosan azon kapta magát, hogy 1 millió dollár utaltak át neki röpke egy hét alatt. Megtarthatta volna magának az összeget, de nem tette, hanem az egészet, mínusz 1 doboz sör árát odaadományozta egy iowai gyerekkórháznak, hogy fordítsák rákkutatásra. A sört gyártó cég pedig összefogott Carsonnal, készítettek néhány limitált kiadású sörösdobozt az ő képével és beszálltak az adománygyűjtésbe is. Remélem egyetérthetünk abban, hogy ez nemes cselekedet volt részéről és sikertörténetnek, akár követendő példának kellene lennie. De ma olyan elképesztően eltorzult világban élünk, hogy arra már szavak sincsenek.

A helyi újság össze akart állítani egy profilt Carsonról, amivel Aaron Calvin nevű újságírójukat bízták meg. Aaron pedig addig keresett az interneten, amíg talált 2, azaz kettő db olyan 2011-es tweet-et Carsontól, amik igencsak rasszisták voltak. 2011-ben Carson még csak 16 éves volt. Viszont ezek miatt az elfeledett tweet-ek miatt a sörgyártó közölte, hogy megszakít minden kapcsolatot Carsonnal, mert a rasszizmus nem egyeztethető össze az ő világnézetükkel. Pedig Carson még bocsánatot is kért nyilvánosan ezekért a tweet-ekért. Őszinte volt, amikor azt mondta, hogy ő maga is megdöbbent azon, hogy miket talált viccesnek 16 évesen, de természetesen így 24 éves fejjel már teljesen másként gondolkodik.

Valaki válaszul beleásott Aaron Calvin Twitter-múltjába, és nem kevés rasszista és homofób bejegyzést talált. Aaron erre hozzáférhetetlenné tette a Twitter-profilját és továbbra is az újság alkalmazásában áll. Annyit fűzött hozzá az egészhez, hogy sajnálja, hogy saját magát nem tartotta eddig az önmaga által felállított mércéhez, az újság pedig azt nyilatkozta, hogy tudomásuk van arról, hogy az egyik újságírójuk állítólag rasszista Tweet-eket osztott meg, a kivizsgálás folyik.

Carson csak annyit fűzött hozzá az Aaron-nal történtekhez, hogy örül, hogy az újságíró felhívta a figyelmét arra a 2 tweet-re, amit 8 évvel ez előtt tett közzé, mert így törölni tudta őket, továbbá az újság végig kedvesen és udvariasan bánt vele. Konklúzióként pedig hozzátette, hogy a lényeg mégiscsak a rákkutatás lenne, és reméli, hogy ezek a történések nem befolyásolják az adományozási kedvet.

Tehát foglaljuk össze. Egy tipikus amerikai kamasz közzétett valamit 2011-ben, amit nem kellett volna, amiről mára már teljesen el is feledkezett. Maga mögött hagyta a kamasz éveit, jófej, empatikus felnőtt lett megfelelő értékrenddel. 2019-ben pedig, amikor egy poénnak köszönhetően véletlenül milliomossá vált, akkor nem elkaszinózta az összeget, meg nem befeketési lehetőségek után nézett, nem lakást vásárolt a saját nevére, hanem vett magának 1 doboz sört a kedvenc márkájából és a fennmaradó összeget egy az egyben odaadományozta a helyi gyerekkórháznak, hogy fordítsák rákkutatásra. A média válasza pedig erre az, hogy "gyerünk gyerekek, tegyük tönkre ennek az embernek az életét, kutassunk addig, amíg nem találunk valamit, amit felhozhatunk ellene". Mégis miért? Milyen világban élünk, hogy egy ilyen nemes tettre az az elfogadott reakció, hogy akkor tegyük tönkre az életét? És az újságíró, aki büszkén vállalja, hogy nem restellt addig kutakodni, amíg talált 2 olyan 8-éves bejegyzést, amivel el tudja lehetetleníteni a most már felnőtt Carsont, továbbra is az újságjánál dolgozik. Pedig ő már felnőtt fejjel, tudatosan, alaposan átgondolva írta le rasszista és homofób tweet-jeit.

Most komolyan? Csak ülök, nézek magam elé és nem értem.