Posts
Nézzük meg, hogy miért nem jó az analógia.
Jeanne D’Arc
isteni látomásokról számolt be a százéves háború alatt, és elmondta az akkor
vesztésre álló későbbi VII. Károlynak, hogy Isten azt mondta neki, hogy ő a
trón jogos örököse és küzdeni akar azért, hogy Károly trónra léphessen. Károly klerikusai úgy találták, hogy igazat mond a lány, és
ennek megfelelően adott 4000 katonát a 16 éves Jeanne mellé a későbbi uralkodó.
Ő pedig diadalmas hadvezérként Jeanne de Dunois-val karöltve kiűzte az
angolokat Orleans-ból és ennek köszönhetően léphetett Károly trónra. 19 éves
korában pedig pont ezen isteni sugallatok miatt égették őt meg máglyán boszorkányság
bűne miatt.
Szóval Jeanne egy
olyan korban szedte össze eléggé a bátorságát, amikor nőket sokkal kevesebbért
is megégettek máglyán boszorkányság vádjával, és ezzel a ténnyel tökéletesen tisztában volt. Olyan korban volt bátor, amikor
Európa-szerte háborúk és politikai konfliktusok dúltak. Ő eldöntötte, hogy nem
V. Henriket illeti a francia trón, hanem VII. Károlyt, meggyőzte Károlyt, hogy
adjon mellé embereket és megnyerte neki az akkor már csaknem száz éve dúló
háborút.
Jeanne-t nem
támogatta az egész világ, sőt. És Jeanne konkrétan tett is gyakorlati lépéseket
azért, hogy elérje a célját, Károly királlyá koronázását. Csatába ment azért,
ami fontos volt neki. Nőként hadvezérré vált a sötét középkorban 16 éves
parasztlányként. Ellenben Gréta mit tesz? Kiáll az ENSZ elé beszélni azért,
hogy felhívja a világ figyelmét arra, amivel már amúgy is tisztában van
mindenki, de gyakorlati megoldásokat nem kínál. „Bátran” kiáll a nyugati világ
elé, hogy hagyják abba a szén használatát, amikor az USA és az Európai Unió együtt
nem bocsát ki annyi káros anyagot, mint Kína vagy India önmagában. De Kína és India elé
nem mer kiállni. Jeanne az életét kockáztatta az ügyéért, és meg is égették
máglyán miatta. Grétát viszont még kritizálni sem szabad a közmegegyezés szerint. Hol
van itt az analógia azon túl, hogy mind a két lány életkora 16 év volt a kérdéses pillanatban?
Jane Austen nagyszerű
írónő volt, ezt senki nem vitatja. Mint ahogy azt sem, hogy legkorábbi munkáit
1793-94 körül írta, tehát úgy 18-19 éves kora táján. Viszont ezeket a korai
műveit csak 1871-ben adták ki legelőször, tehát bő fél évszázaddal a halála után. Legelső
igazán átütő sikere az Értelem és érzelem című regény volt, amit bár 1795-ben
kezdett el írni levélregényként, de csak 1811-ben jelent meg alapos átdolgozást
és a kiadóval való hosszadalmas huzavonát követően. Tehát az írónő 36 éves
korában. És ekkor sem Jane saját neve alatt, hanem csak úgy, hogy „egy hölgy
tollából”. A Büszkeség és balítélet című regényt 1812 novemberében adta el és
1813 januárjában adták ki. Csak 1813 őszén kezdett kitudódni, hogy ki is írta a
Büszkeség és balítéletet. Tehát hiába írta Jane a legelső munkáit kamaszkorban,
a világnak fogalma sem volt arról, hogy ki az a Jane Austen, amíg az írónő 38
éves nem lett. És 1817-ben meg is halt, tehát nem sokáig élvezhette hírnevét.
Itt is az a kérdésem, hogy hol az analógia Jane és Gréta között, mert én nem
látom.
Anne Frank
sorsa tragikus. Rossz korban született zsidóként és sajnos nem élte túl a II.
Világháborút. De ő nem állt ki a világ elé harcolni a nácik ellen, hanem bujkált
előlük és legjobb tudása szerint próbált túlélni. Sajnos nem sikerült neki. A naplóját nem azért írta, hogy később aztán híressé válhasson vagy, hogy küzdjön
az akkori hatalom ellen. Azért írta, mert meg akarta örökíteni az akkori
érzelmeit és azt, hogy milyen volt a világ és mikre kényszerültek emberek, hogy
túl tudják élni. Ha a máig névtelen besúgó nem jelenti fel a Frank családot,
akkor Anne nagy valószínűséggel túlélte volna a háborút és ma senki nem ismerné
a nevét. A naplóját véletlenül találta meg az őket segítő egyik barát, Miep
Gies, és megőrizte Anne számára arra az esetre, ha visszajönne. De ugye ő nem jött vissza, mert a háborút
csak Anne apja, Otto élte túl a Frank családból, és ő döntött úgy, hogy kiadatja Anne naplóját.
Anne nem küzdött aktívan semmi ellen, csak dokumentálta az életét. Hol a
hasonlóság Gréta és közte?
Malala.
Nos, ő az, akivel nagyon nem kellene Grétát párhuzamba állítani. Ajánlom
mindenkinek, hogy vegye kézbe és olvassa el az önéletrajzát,
ha mélységeiben akarja tudni, hogy mivel érdemelte ki Malala azt a Nobel díjat, mert nem hullott az ölébe csak úgy a semmiért.
De az is vegye kézbe, akit az érdekel, hogy mi zajlik korunkban a világnak
annak a részén, ahová senki nem hajlandó elmenni küzdeni. Meg úgy egyáltalán
mindenki vegye kézbe, mert érdemes és hasznos, sokat lehet tanulni belőle. Én kötelező olvasmánnyá tenném, ha rajtam
múlna. Gréta panaszkodik, hogy elvették a gyerekkorát az üres ígéretekkel?
Akkor Malala mit szóljon? Gréta választhatta volna azt, hogy boldogan éli a
gyerekkorát, ő döntött úgy, hogy inkább aktivista lesz. Malalának a boldog és gondtalan gyerekkor opciója nem állt rendelkezésre. Gréta nyitott
kapukat dönget. Olyan erőkkel küzd, akik nem tagadják, hogy van igazság abban,
amit mond. Olyan erők ellen harcol, akik az ő oldalán állnak. A nyugati
demokráciák egytől egyig elismerik, hogy változik a klíma, a vita azon megy,
hogy ennek a változásnak mekkora részét idézte elő az ember és milyen
módszerekkel lenne a legjobb kezelni a problémát. Malala viszont a tálib
diktatúra ellen küzdött a lányok tanuláshoz való jogáért egy olyan országban,
ahol nőknek még kilépni is tilos volt a házból férfi kísérő nélkül. És a
tálibok főbe is lőtték az aktivizmusáért. Egy kisebb csoda, hogy túlélte és
volt lehetősége elmesélni a történetét a világnak. És Malala úgy küzdött azért
a legalapvetőbb jogért, ami nyugati demokráciákban olyan természetes, mint az,
hogy levegőt veszünk, hogy pontosan tisztában volt azzal, hogy az életét
kockáztatja. Malalának államilag volt tiltott a tanulás. Grétának rendelkezésére állt a teljes svéd oktatási rendszer, hogy információt tudjon
szerezni a klímaváltozásról, kezdve azzal, hogy engedték neki, hogy megtanuljon
írni és olvasni. És aztán mögé állt az egész világ, hogy támogassa. Grétának
javaslatokkal kellene előállnia, nem pedig visítoznia, hogy a felnőttek nem
tesznek semmit. Ha annyira érett 16 éves, mint amilyennek beállítja őt a világ,
akkor miért a felnőttektől várja a megoldást? Azt eddig is tudtuk, hogy a klíma
változik, emiatt nem volt szükség arra, hogy ezt a kislányt kitegyük annak,
amit most kap. Ha felnőttként kezelünk egy 16 évest, akkor vegyük tudomásul,
hogy felnőtteknek való reakciókat is fog kapni. Az nem működik, hogy amikor az
érdekünket szolgálja, akkor felnőttként kezeljük, aki meg kritizálni meri, arra
rászólunk, hogy hogy mer kritizálni egy gyereket. De valaki mutassa meg nekem,
hogy azon az életkoron kívül, amikor a világ közérdeklődésének fókuszába kerültek, hol van hasonlóság Malala és Gréta között, mert én
akármennyire is nézem, nem látom.
A felsorolt nők közül pedig akárhogy is nézem, a világot csak Jeanne D'Arc változtatta meg, mert másként alakult volna a történelem, ha nem VII. Károly kerül trónra. Még Malala is csak a saját országában idézett elő változást, nem az egész világon, pedig ő is az életét tette kockára a céljáért.
